Kedves lelkipásztorok

A wikipédiában ez áll Bódvalenke felekezeti és etnikai megoszlásával kapcsolatban: "A gyakorlatban a népesség kilenctizede cigány, ők szinte valamennyien katolikusok. A „fehér” magyar lakosság református vallású. A református templom befogadóképessége mintegy 120 fő; a katolikusé körülbelül egy tucat. A református lelkész hetente keresi fel a falut, hogy istentiszteletet tartson, a katolikus pap havonta egyszer misézik."

Ezt tegnap Eszter meg is erősítette, majd hozzátette, hogy "évek óta könyörög" pasztorációért a református lelkésznél és a katolikus papnál is, mivel óriási lenne rá az igény, az emberek nagy része mélyen vallásos. (Nem sokkal ezelőtt egy cigány lány azt mondta nekem: "minden cigány vallásos. Nem ismerek olyat, aki ne hinne Istenben.")

Hát akkor feleim, hogy is van ez? Sajnáljuk magunkat az elnéptelenedett templomainkért, a pásztor nélküli nyájat pedig teljesen magára hagyjuk? Sopánkodunk, hogy manapság az emberek nem hisznek Istenben, és oda, ahol a legnagyobb szegénységben ekkora hívő közösség él, egyszerűen a könyörgések ellenére sem megyünk el? Zászlónkon mutogatjuk és fennhangon hirdetjük Krisztust ahelyett, hogy cselekedeteinkben válnánk hozzá hasonlóvá? Korában az ő bázisa is a legszegényebb és a legelesettebb nép volt, nemde?

Pedig szeretnek énekelni, asszonykórus is van, a házak falait díszítő freskók is erős Krisztus-hitről árulkodnak.

Az igzsághoz pedig az is hozzátartozik, hogy a freskófalu projektet és a projektirodát a Református Szeretetszolgálat támogatja, de helyi lelkigondozó nincsen. Ezen kívül engergia sincs (víz, fa).

Apropo, ha bárki tudna tüzifát és takarókat küldeni, bátran tegye meg (jelentkezzen mondjuk nálam). Jön a hideg, amihez itt a súlyos kilátástalanság, kézzelfogható hiány társul, hiszen nincsen mivel és miből fűteni. A környező erdők mind nemzeti parkok, annak a fáit nem használhatják, a kör tehát bezárul, de ez egy másik történet.